Másodszor

álmodtam a halálomról.

Hajnalban, negyed négykor felébredtem. Zúgott a fejem, a fülem csöngött (mindig csöng), de hangosabban, mint szokott.

Sosem látott, de lélekben jól ismert embereket láttam. Azt mondták nyugodjak meg, meghaltam. De ez még nem az igazi halál. Ez csak egy átmeneti állapot, amiben pontosan annyi ideig kell lennem, amennyi évet éltem. Csak utána halhatok meg rendesen.

Visszaaludtam, óránként felébredve, mindig folytatva az álmot.

Tudtam repülni, nyugtatgattam a frissen haltakat.

Hatkor felkeltem. Elég ennyi halál egy éjszakára.

(az első jobb volt)

Piroska

a takarító néni hozza a reggelit. Tálcán kistányér, bögre (napközis) tea, 2 zsemle, 1 szelet kenyér, 5 tabletta, 1 db 30 grammos dzsem.
- Mondja! Nem unja, hogy másfél hete minden reggel ugyanolyan dzsemet kap reggelire?

Már másfél hete? Mintha tegnapelőtt jöttem volna. Vagy alapjáraton lassult le az idő, vagy még nem értem el az üzemi hőmérsékletet, vagy ennyit fejlődött az orvostudomány. Néhány tabletta, és arra sem emlékszem, hogy mit eszem és mióta.

Piroska választ vár, mosolyogva néz rám. Kikászálódom az ágyból, ránézek a tányérra. Tényleg dzsem, 1 db. Ennél kisebb kiszerelésben valószínűleg azért nem gyártják, mert akkor szemcseppentővel kellene csomagolni.

- De, unom.

Piroska elégedett.

Pakk néni

minden reggel fél nyolc körül végigment a Tűzoltó utcán a körút felé. Kb. 130 cm mélyre nőtt, nagykabátos öregasszony volt. Minden harmadik, negyedik lépés után felkiáltott:
- Pakk!
A többi néma gyaloglás.

A hülyegyerek egy nagyon vén németjuhász-szerű kutyával jár a parkba sütkérezni. Ülnek mindketten. A hülyegyerek egy összetekert újsággal csapkodja a kőre repülő legyeket.

Pakk néni eltünt. Legyek mindig lesznek.

már

20 perce meg kellett volna ennem a gyógyszereket
azon morfondírozom, hétfőn összepakolom és visszaviszem őket N. nővérnek
adja a rászorulóknak

reggel

a nővér kancsóval a kezében áll az ajtóban.
- Hideg, vagy meleg teát kér?
Nem voltam képes azonnal válaszolni. Egyszerűen nem hittem el. Mindig azt hallom, olvasom, hogy az egészségügy mennyire rossz helyzetben van, semmire sincs pénz... És tessék, ez itten a kánaán! Lehet választani!
A nővér áll, látja, hogy tanácstalan vagyok, türelmes velem.
- Meleget legyen szíves.
A nővér arca megváltozik, szeméből látom, jól döntöttem. Balra fordul, megnyitja a melegvizes csapot és teleengedi a kancsót.
- Tudja, szirup.

Edit szerint napközis tea. Szerintem kánaán.

Marika néni

a szomszédom. Marika néni boldog, csak nem tud róla. Azt mondja nekem a folyosón:

- Éedes fiam! (ez vagyok én) Az idén november másodikán leszek 77 éves, ha megérem. De nem akarom. (Marika néni évek óta halni készül, de nem jön össze neki) A férjem, Isten nyugosztalja 2(!) évvel volt idősebb nálam, ő az idén lenne 97(!).

Megfordul, megy a citromsárga steppelt köntösében.

Marika néni boldog.

... valahogy így vagyok én a ténéggyel, tényolccal...

(azt mindannyian tudjuk, hogy Marika néni gyárilag 78 éves, az idén novemberben 79 lesz)

szeretném

szétcsapni az agyam
egy üveg whisky kéne, meg valaki, aki csendben ül itt a sötétben

elmenni

Adamhez, Andihoz, egyedül állni Manhattan közepén

Fogni L kezét a tengerparton

fájdalom nélkül sétálni

hallani a tökéletes csendet

izmos melleimet egy piercinggel feldobni

bőrnadrágot, bakancsot, formás, feszes feneket

rajzolni

határozottan

emlékszem, hogy volt fenekem
már elmúlt

Attila sms

Alagút a fény végén
ez az én könyvem címe

Marika néni

a szomszéd. Marika néni minden nap 19 órakor megeszik 2 kiskanál kristálycukrot és lefekszik aludni. Télen, nyáron ez a menetrend. Azt mondja, ettől remekül alszik reggelig. Évek óta így csinálja, bevált módszer. Próbáljam ki én is.

Marika néni este 11 körül bóklászik a folyosón.
- Fiam! (ez vagyok én) Most este van, vagy reggel?
- Este Marika néni, feküdjön le aludni.
- Biztos?
- Biztos.

a 16-os kórterem

kb 20 négyzetméter. Most szanatóriumi szoba, ez van a legmesszebb a nővérpulttól, nincs oxigéncsatlakozó. Ide azok kerülnek, akikkel tulajdonképpen semmi gond nincs, max szociális-, vagy egyéb nem egészségügyi okból kerültek be. Mint például én.
Lakáshirdetésben azt írnák, közvetlen kertkapcsolatos. Az egyik oldalon bejártat a folyosóról, a másikon kijárat az udvarra. Fű, fa, virágládák. Oda járok ki cigizni.
Ülök a kő virágládán, kijön a tizenkettesből a kórtárs, lebeg rajta a kék pamut pizsamája, elindul felém.
Vékony gyerek, olyan, mint én, tehát ketten kiteszünk egy egészet. Elmegy előttem, néhány lépés után fejét visszafordítja, kacér pillantással néz rám.
Egy pillanatig cigizni is elfelejtek. Majd kapcsolok, a tizenkettesben van, majdnem a nővérpultnál. Súlyosabb eset.

L mondta,

itt az ideje, hogy felkészüljek az életre. Azt is mondta, hogy menjek el fogorvoshoz, fodrászhoz és használjak szemránckrémet.

harmadik

Sosem fogok könyvet írni...
... mert nem értek hozzá, kérem szépen. Hiszen mesterség ez, mint a kazánkovácsé, a szerkesztőé, az állatorvosé, a néptáncoktatóé. Tudom, ettől függetlenül a boldog és a boldogtalan is erre adja a boldog, avagy éppenséggel boldogtalan fejét. És akkor még nem beszéltünk a "médiasztárokról", akik ha egy elejtett papírdarabot és íróeszközt találnak, azonnal önéletrajzi "művet" gyártanak. Amiben természetesen sok botrány van. Velem, bennem nincsenek botrányok, médiasztár sem vagyok, és talán a jövőben is lesz annyi önbecsülésem, hogy nem is akarok azzá lenni.
Amiről én írhatnék azok hétköznapi események, mondjuk olyan például, hogy ma is felébredtem... meg ilyenek. De hová jutna a világ, ha mindenki, aki felébredt, erről könyvet írna.

második

Sosem fogok könyvet írni...
...ahhoz keveset és nem jól olvastam. A könyvek számomra nem a tanulás eszközei voltak. Sosem a cselekmény szálainak professzionális vagy kevésbé amatőr bogozgatását, nem a szókincset, a sehol másutt fel nem fedezhető szókapcsolatokat, a dramaturgiát figyeltem. Az olvasás állapot volt, csak befelé figyeltem közben.Bizton állítom, kevés kivételtől eltekintve a szereplők nevére sem emlékszem, nemhogy a történetre, de elég ránéznem egy "olvasott" könyvre, és újra érzem azt, amit akkor...

Így olvastam éretlenül Fejes Endrét és felnőtt fejjel Micimackót. Sosem számított, hogy értem-e. Ha a könyv képes volt bennem érzéseket indukálni, ha kialakult az Atmoszféra, akkor mindegy, miről szólt.

önrészlet

BEVEZETŐ
helyett, mert
sosem fogok könyvet írni. Nem értek hozzá. Tudom, mert megpróbáltam. Kétszer.
Kezdetben vala, ugye, a piros füzet, amit "Piros Könyv"-nek neveztem. Még fiatal voltam és bohó, amikor hozzáfogtam. Hosszas vívódás után a "Kettőnk története" hangzatos, rafinált, vevőcsalogató címet adtam a készülő fércnek. A gomb már megvolt, a kabát sosem készült el. 1995-öt írtunk. Pedig milyen sokat sejtető volt az alcím (merthogy az is volt a szerencsétlennek):"Válaszok fel nem tett kérdésekre". Akkoriban ez igaz volt, azóta okafogyottá vált. A sosem számolt interjúk, beszélgetések során szinte mindent megkérdeztek tőlem, és mindenre válaszoltam. Úgy fogytak azok a fel nem tett kérdések, mint vetkőzőről a ruhadarabok. A végén csak én maradtam, üresen, meztelenül, sebezhetetlenül. Egy ilyen ember mit mutasson meg, ami nem látható? Mit írjak, ha már mindent elmondtam?

reggelente

nézem a repülőgépeket
mindegyikben én vagyok

fiúk a klubból

entoni
én értem

amit még sosem csináltam
megtagadtam egy vizsgálatot
gasztroszkópia

nővérke:
"igaza van, a beteg haljon meg méltósággal"

ja

nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret

kb 1 hete találkoztam vele egy boltban. beszélgettünk... régi ismerős
ma eszembe jutott végre a neve
Angéla

külön értesítés helyett

"... kérelmére válaszolva hozzájárulok, hogy ... önkormányzati bérlakásba K.L.I. élettársát ... befogadja..."
2006. május 11.

ma reggel elfelejtettem megenni a gyógyszereket
Sigmund bácsi

napi leltár

valami bibbantyú nőtt a talpamon

alakul

amikor

minden fog egyszerre fáj
az király

ez sem

hetek óta nem nagyon megy az alvás
éjjel fél kettőkor még -,
hajnali háromnegyed ötkor már ébren voltam

lépcső

ebben a hónapban már nem tollasozom

Annának

...mert nem értem, vagy rosszul érzem...

volt egy csapat... sokat dolgoztam érte... volt
volt hit, elszántság
volt volt volt volt volt

már mindegy mi volt

ha tudnék, vonnék józan zárómérleget...
de nem tudok... itt gomolyog bennem minden

kérdések, érzések vannak

amíg három volt, kettő dolgozott
csapatmunka?

amikor egyedül maradt dolgozni kezdett
erre várt?

a közösen megfogalmazott célokra csak 3-4 ember emlékszik?

miket/mikor/hogyan rontottam el?

valóban vakon csörtettem a saját fejem után?

ha látták, hogy rosszul csinálom, miért nem szóltak?

a "Pozitívan" gondolkodók baráti köre valóban pozitívan gondolkodik?

hogyan tudják megcsinálni, hogy egyszerűen nem létezem számukra?
néhány ember, akiket én hoztam össze egyként átlépnek rajtam, hogyan lehet egyszerűen átlépni bárkin?

a fórumot (http://http://www.pozitiv.org.hu/forum/) testületileg ignorálják
komolyan nem értik, hogy ezzel nem engem büntetnek, hanem azokat, akik csak innen, csak itt... akik sosem voltak, és talán sosem lesznek tagjai a csoportnak?

fáj a zsigeri gyűlölet, a vakság

akit semmibe vesznek semmivé válik

csak kérdések, érzések válaszok nélkül

egy nemlétező ember nemlétező szavai a vákuumban

várom, hogy mielőbb leperegjen az a film, és akkor majd megértem az egészet
tán az is kiderül, hová lettek a zoknijaim

igen, lehet kívánni a végét
jó, hogy nem vagyok egyedül
egy egész baráti kör segít nekem

Edittől

nem hiszem, hogy nincs választás......csak most nagyon zavarosak a dolgok.....kérlek próbáld hinni, hogy kialakul valami...bennem egyre jobban érik ...

tudod, látod, érzed én is tudok pánikban lenni...jönnek a tünetek mert annyi mindent kellene megoldni, annyi mindenből kellene kiszabadulni, hogy néha megfojt a sok megoldandó.....DE tudom nem szabad megijedni...csak szépen lassan sorban meg kell oldani őket....és meg fogjuk kérlek hidd el!!!

figyu csak valami hasonló történik velünk...szerintem az elhagyatottságtól van neked halálfélelmed nekem pánikom.....sokat csalódunk mostanában emberekben és sokan hagynak el bennünket......egyedül maradunk....s úgy érezzük hiába dolgoztunk, éltünk olyan sokat

nem tudom talán ezek a dolgok, amik most elmúlnak el kell, hogy múljanak.......

nem a halál az egyetlen út.......tudod hogy van ez ha azt akarod az lesz...ha azt akarod beteg legyél beteg leszel

kérlek ne ezt akard!!!!
tudunk találni más utat és hiszem......

ne add fel kérlek.....ne akarj beteg lenni, ne akarj meghalni.....

nagy kincsek vannak a birtokunkban: tudás, hit, szeretet, emberség, tapasztalat...hidd el, hogy ezek erősebbek minden ártó erőnél és ez az ami tovább fog minket vinni........

figyu...akkor kell meghalni egy ilyen életben ami a Tiéd.....egy ilyen erővel viselt ilyen betegségben.....amikor minden a legjobban megy.....akkor.....mert akkor van értelme....érted....MOST NEM, ÍGY NEM!!!!!

ugye érted amit beszélek????

egyensúly / talanság

A jó fene tudja már mikor volt amikor megéreztem, a világ az egyensúlyról szól. Ha kapok az egyik oldalon, akkor a másikon elvesztek valamit. Pofonegyszerűen hangzik. Hideg-meleg.

Gyászolós hangulatban vagyok.
P. és R. (két nagyon jó barát, akiket szeretek)
Reggel e-mailt írtam nekik (is) arról, hogy egyedül érzem magam, kiveszett a tűz belőlem. Nem tudok létezni gyűlöletben. Akit semmibe vesznek semmivé válik. Engem semmibe vesznek.
Megírtam a gondjaim, amiből egy kis levélsorozat lett. A végére azt éreztem, tényleg mindenért én vagyok a hibás. És ahogy lenni szokott, már az is megkérdőjeleződött, hogy mi a francnak élek még.
Ismerem magam. Tudom, látom, ott voltam az elmúlt 15 évemben. Igaziból azon a júliusi napon születtem meg. 15 éves vagyok. Öreg, fáradt, elkeseredett.
P. és R.
megbántottam őket, pedig nem akartam

ez csak rész az egészből

Ismerem magam, hozom a régi kliséket. Jön a bezárkózás, a "senkivelnembeszélni". Öreg kutya nem tanul új kunsztot.
Lefelé a lejtőn.

A másik oldal:
papírok önkormányzatnál, az ügyintézőnek szeme sem rebbent, amikor átvette és megnézte őket.
Mint amikor a karikagyűrűket vettük. Ott is csak az volt zavaró az eladó leánynak, hogy magázódunk (mármint L és én). Az, hogy két férfi karikagyűrűket próbál, megbeszélik melyik lenne jó, ez természetes volt neki.
Tudom, ez még nem a hozzájárulás a befogadáshoz, de mindenben megkapaszkodunk, ami kicsit is pozitív. L optimista (ez azért nagy szó), én is bizakodom. Majd kedden, szerdán érdekődjünk telefonon.
Felfelé az emelkedőn.

lefelé gyorsabb

első lépés

L már budapesti lakos
holnap megyünk az ügyfélszolgálatra

köszönöm, megkaptam

április 24. Egyenlő bánásmód az egészségügyben - továbbképzés egészségügyi dolgozóknak
két és fél órát voltam velük

ma üzenet jött
"J.-nak hosszú életet, jó egészséget és egy olyan világot kívánok ahol elfogadják életvitelét. Kérem adják át neki!"

örülhetek
van életvitelem

igaz, nem fogadják el
Ő sem, aki üzent
tessék mondani, hol van az a világ?
ha ez a világ nem olyan, akkor Ön és én elkezdhetnék megváltoztatni, mert nekem nincs időm várni egy másikra

a hosszú élet nagy kibaszás lenne
az új életemet szeretném már

titok

láttam tegnap egy könyvet. "1000 híres rejtély"
ha kiderül belőle, hogy hová tüntek a zoknijaim, megveszem.

házasság - házatlanság

9 évvel a megismerkedésünk és 20 nappal az élettársi kapcsolatunk hivatalossá válása után L ma végre budapesti lakos lesz. Állandó lakóhelye lesz az az önkormányzati lakás, amiben 9 éve együtt élünk. Azt is mondhatnám, Nagy Nap ez. De inkább szomorú. Törvény van arról, kivel köthetek házasságot.
És ezzel még nincs vége, mert ezek után kérvényt kell beadni az önkormányzat lakásügyi osztályára, a "befogadási hozzájárulás"-t megszerezni. Mindez azért, hogy ha netán a tervezettől eltérően ripsz-ropsz meghalnék, ne rakják ki az utcára.
Nonszensz.
Parázunk mindketten, mi van, ha elutasítják.

este

Ma este is agytalannak érzem magam. Hetek óta így megy. Nagyon sokat dolgozom, hamar elfáradok (most jó panaszkodni).

(a fenébe, de nehéz... sokkal könnyebben beszélek, mint írok)

Valószínűleg megint el kell kezdenem a fagyöngy tea kúrát. Amikor legutóbb megmérték a vérnyomásom azt mondták, ez vicc, nem vérnyomás - 96/67 volt. Két kávé után. Ráadásul azt a kettőt sem ihattam volna meg, merthogy a vérvétel éhgyomorra történik (karöltve a vérnyomásméréssel). Amikor először elkottyantottam, hogy kávét iszom vérvétel előtt, a nővérke összevonta a szemöldökét. Mondtam, béküljön meg a gondolattal, ha nem kering bennem koffein, a bejárati ajtót sem találom meg. Kalkulálják bele...

A gyomrom még mindig nem tökéletes, állandóan elfelejtek olajbogyót venni. Ha csak ezt felejteném el, nem lenne gond. Van egy füzetem, amiben írom a tennivalókat - to do list :)
Robi barátom valamelyik nap -nem emlékszem melyik volt- felhívott, belgyógyászt keres. Naná, hogy segítek... aztán azzal a lendülettel el is felejtettem... mert nem írtam fel. Ma este írt sms-t, nekem meg ég a pofám. Felírtam egy papírra, ide tettem a monitorhoz... Holnap.

reggel

mert annyi minden történik kívül-belül

L-tól hallottam: zuhanó repülőn kevés az ateista

nem akarok újabb könyvet írni

inkább itt