Jó napot, üdvözlöm

a pszichiátriai gyorssegély szolgáltatásánál!

Ha ön kényszerbeteg, nyomja meg az 1-es gombot többször.
Ha ön kodependens, kérjen meg valakit, hogy nyomja meg ön helyett a 2-es gombot.
Ha önnek több személyisége van, nyomja meg a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os gombokat.
Ha ön paranoiás, tudjuk kicsoda ön és mit akar. Maradjon a vonalban, amíg lenyomozzuk a hívás helyét.
Ha ön hallucinál, nyomja meg a 7-es gombot, és hívását továbbítjuk az anyahajóra.
Ha ön skizofréniás, figyeljen jól, mert a hang megmondja, melyik számot nyomja meg.
Ha ön mániás depressziós, tökmindegy milyen gombot nyom meg, úgysem fog válaszolni senki.
Ha ön diszlexiás, nyomja meg a 9696969696969696969-et.
Ha ön idegbajos, cseszegesse a kettőskereszt gombot, amíg munkatársunkat kapcsolják.
Ha ön amnéziás, nyomja meg a 8-as gombot és diktálja be a nevét, címét, telefonszámát és anyja leánykori nevét.
Ha ön poszttraumás rendellenességben szenved, l-a-s-s-a-n és ó-v-a-t-o-s-a-n nyomja meg a 0 0 0-át.
Ha ön bipoláris, kérem hagyjon üzenetet a sípszó előtt, vagy a sípszó után, vagy a sípszó előtt. Kérem, várja meg a sípszót.
Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
Ha ön kishitű, kérem, tegye le. Munkatársaink túl elfoglaltak ahhoz, hogy önnel traccsoljanak.
Ha menopauzás, tegye le, kapcsolja be a ventillátort, feküdjön le és sírjon. Nem marad ez mindig így, ne féljen.
Ha ön szőke, ne nyomjon semmilyen gombot, úgyis elrontaná.

hol a

boldogság mostanában?
barátságos melegek szobájában

by Lacus

huh

Abony pediglen nagyon messze van
Mátészalka is
Szegedről nem is szólva
:)

inkább no comment

véletlenül odakapcsoltam...
ül a néni egy asztal mögött, mosolyog folyamatosan...látszik mind a 28 foga (ez még csak a felső sor)...előtte gyertya ég, képeskönyv kinyitva, kezében egy meghajlított bicikli küllő...
valaki felhívja a nénit a 06-91xxxxxx-es telefonszámon, néni áldásra emeli a szabad kezét, mozgatja a bicikliküllőt a képeskönyv fölött, és közli, hogy nem, önön nincs szellem, de a férjén van...
vagy: igen, önön van, és a lakásban is...
vagy nem, a férjén nincs, önön sem, csak a lakásban...

szellem pedig van... mindig van...

kérdezi az egyszerű telefonáló, hogyan lehetne leszedni róla a szellemet...
mondja a küllős néni, tessék szépen befáradni a táltos irodába, megbeszélik a részleteket, mert leszedni csak a helyszínen lehet...
gondolom nem ingyér...

nem tudom mit mondjak

ügyes...
szomorú...
amíg lócitrom lesz, verebek is lesznek...
a magyarok hülyeségétől (is) ments meg uram minket...
hajózni pedig kell...

aztán eszembe jut a süket néni a földszintről... ő rendszeresen gyógyul, és tetszik vagy sem, gyógyulunk mi is, mert olyan elképesztő hangerővel hallgatja a tévét, amikor a csodagyógyító a fellegvár környékéről energiákat küld a szerjózsa minden irányába...

én legalább tudom, hogy nem vagyok normális

van nekem

egy kedves, aranyos kolléganőm. alapvetően nem sok gond van vele, de ez most nem fontos. a lényeg, valahogy sosincs szerencséje a pasikkal. van nekije egy aktuális nagy szerelme uszkve pár éve, a pasas nős, gyerekei vannak. kolléganő ettől aztán rendesen frusztrált. tetézte a bajt, hogy pasi bejelentette, nem fog elválni (dacára, hogy a feleség felajánlotta), nem akar gyerektartást fizetni, így marad minden, ezt tessék szépen beosztani. és egyébként is, kényelmes ember... kolléganő beleszomorodott ebbe rendesen, mondom tart ez már néhány éve. adottak tehát a következők:
1 leány, aki úgy érzi, megtalálta élete párját, tehát akár boldog is lehetne
1 pasi, akinek van felesége, vannak gyerekei és van 1 szeretője
kolléganő szenved. mondom neki, édes kis csillagom! mi a fenének nem örülsz annak, ami van, miért az kell, ami nincs, és meg is mondta, hogy nem is lesz?
azt is mondtam neki, tök mindegy miket beszél a pacák, igazán nem számít semmit. a fontos az, amit tesz. ahhoz lehet igazodni.
meg azt is mondtam neki, törődjön bele, hogy a pasas így, ebben a formában érzi kereknek önmagát, ez pedig kegyelmi állapot, a helyében én sem akarnék változtatni.
valószínűleg itt az ideje, hogy elkezdjen annak örülni, ami van, és ne mérgezze magát azzal, ami nincs.
mondtam neki, édes kis bogaram! (mindig szépen beszélek vele) keríts magadnak egy hímnemű egyedet, menj férjhez, szülj gyerekeket, ezt a sokéves nőst meg tartsd meg szeretőnek. pontosan azt add neki, amit kapsz tőle. mondom ezt azon az alapon, hogy a régi bölcsesség imígyen szól: bánj úgy az emberekkel, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.

nem merném

azt állítani, hogy nem érdekel, olvassák-e amit írok. egy időben ezen sokat morfondíroztam...de azt tudom, nem fogok azért mást írni, mert olvassa valaki rajtam kívül is.

K felhívott. azért nem találkoztunk péntek délután, mert beszart az utcán. szó szerint. lehetne ezen nevetni, sajnálkozni, hogy jaj, szegény ember... meg ilyesmi. de én pontosan tudom milyen érzés visszafordulni, otthon lefürdeni megint, tiszta ruhát felvenni, megállapítani, hogy már régen elkéstem, telefonálnom kellett volna, valami frappáns magyarázatot találni...hazudni...mert azt azért mégsem lehet, hogy azt mondjam, elnézést kérek, beszartam, haza kellett jönnöm...

frusztráló az egész... nem vagyok ura a testemnek...vagy egy részének... akaratomon kívüli megtörténések, amikhez csak annyi a közöm, hogy én szenvedem őket
-----------------------------------------------------------------------------------
mostanság asszem nem értek semmit, és nem is akarok érteni...fáradt vagyok

játékszabályok

minden játéknak vannak szabályai, a blogosnak is.

ezt a blogot a jövőben mindig 2 ember írja
a kettő közül egy HIV-fertőzött, a másik nem (ha megfertőződik, akkor a korábban fertőződött blogger új partnert keres)
ha valamilyen ok miatt az egyik blogger eltűnik, a másiknak 1 héten belül társat kell találnia (az eltűnés nem vonatkozik bármelyik blogger tartós kórházi kezelésére, az eltűnés itt simán a meghalást helyettesíti)
fontos, hogy előtte sosem találkozhattak, nem ismerhették egymást személyesen, később a személyes találkozás fakultatív

na, ez a tárgyalási alap, lehet lefaragni, hozzátenni, javasolni, elküldeni stb

sokfajta

játék létezik.

nem a blog a felelősség.

hanem valami más.

ha a

felelősség felmerül, akkor nagyon rosszul csináljuk
játék ez, nem több, nem kevesebb

bevallom félek. az elmúlt néhány hónap tömény volt. nagyon át kell gondolnom magam. mit szabad és mit nem érdemes csinálnom... vagy másként...
a fenét "volt", még most is az...

neska
ez a blog játék
majd te játszod tovább, ha én már nem tudom

enyém, tiéd, miénk

más életébe beleírni - felelősség. más felségterületére lépni - bátorság.
nem vagyok sem felelősségteljes, sem bátor, csak kiélvezem egy másik ember bizalmát. ajándék ez, így karácsony előtt. karácsony. régen jelentése volt ennek a szónak. amellett, hogy most félek tőle, kíváncsian figyelem, hogy mennyire degradálható még ez az ünnep. nem tudok aludni, mert a szomszéd készül a karácsonyra. színes kültéri égősorok, erkélyen mászó plüsstélapók, jinglebells, koszorúk - nagytotálban, 200 négyzetméteren. nem, nem zöldebb a szomszéd fűje (már csak azért sem, mert néhány hónapja fel lettem világosítva, hogy náluk nem fű van, hanem pázsit. én kérek elnézést) csak dühít. évről évre csökken a kis szigeteim száma. ez anettka országa, ez a mónikasó országa, ez a te is üzenj valamit kedvesednek a lombhullató fák ünnepén, nyálömleny giccs-zabálók országa. lassan beleolvad a karácsony is....
persze ez csak egy skicc. nyilván. írhatnék mosolygó nagymamákról, csillogó szemű gyerekekről, odabújós ölelésről. hogy miért nem teszem?

a kérdés nem olyan nyitott, mint amilyennek látszik.

nem mentem

Nyíregyházára.
csütörtök délután belázasodtam.
most már jobb... nincs láz

levegő sincs

az egészben a permanens fulladás a legrosszabb