temetés 2

tök jó, hogy nem megyek most kocsmába, nagyon szét tudnám csapni az agyam.
nekem tuti nem lesz semmiféle ilyenem. a temetés nem élő embereknek való. egyébként is, az élők önmagukat siratják, a halott ehhez csak ürügy. na, én ürügy sem szeretnék lenni.
valamikor régen, amikor úgy gondoltam, elég messze a lehetőség, megterveztem az egészet. alaposan meggondoltam mindent, szép nagy barna, rézveretes koporsót álmodtam, amit 6 mokány tengerészgyalogos visz a vállán, utána a gyászoló sokadalom, és csak mennek, mennek, mennek... aztán félúton kidőlnek az árokparton. naszóval semmi ilyesmi nem lesz. ha meghalok, el kell hamvasztani, a hamut szét kell szórni, és csak pár ember lesz ott (nevek borítékban), aztán meg tessenek csapni egy nagy bulit (ha már életemben nem voltam bulista, legalább halálomban legyek), senki sem költhet virágra, azt nem kell hozni, igyatok, egyetek, táncoljatok. ha nem így lesz, szétcsapok köztetek!

ami ezt a temetést illeti, rühellem az álszent exállamtitkárokat, a sorbanállást a kondoleáláshoz (Lacusom ettől megkímélem, szerintem kínosan érezné magát), az öregasszonyokat a buszmegállóban (némelyik úgy nézett ki, mint amelyik a temetőből szökött meg)... és egyáltalán, borzasztó az a sok fekete ruhás ember... én mindenesetre pirosban voltam, Ili rám szólt volna, ha feketében lát. meg egyébként is, feleslegesen mentem, élő embereknek nem szokás temetést rendezni.