az agyam

fura kreálmány. Hittem és tudtam, így jó nekem, én akartam HIV-fertőzött lenni, mégis, az álmok a félelemről szóltak.
Nagyon kicsi voltam, elfértem egy injekciós tűben. Beoltottak egy tojásba, ami bonyolult érrendszerrel volt átszőve. Ebben a rendszerben sodort valami átlátszó folyadék. Egy hangot hallottam: ha elérem a rendszer közepét, meghalok. Mire odaértem volna felébredtem. Az álombeli "én" nagyon félt.
A testem ugyan készséges, de a lelkem erőtlen volt.

Edit és Dario

beszélgetnek, mi lesz velük a következő életükben. Abban nagy az egyetértés, hogy mindketten énekesek lesznek, vita csak azon van, melyikük lesz a híresebb.
Két óvodás...

Én 1 évvel ezelőtt még buddhista szerzetes akartam lenni a következő életemben. Amikor azt láttam, hogy minden kórházi macska kövér, megváltoztak az elképzeléseim.

utólag.

anno azt üzenték prájdék, milyen szép lenne, ha mi, "pozitívan" gondolkodók esetleg egy szép nagy transzparenssel a kezünkben vonulnánk

meg azt is, hogy ott a bícsen lehetne standunk, várva a...


ötletem nekem is volt

mondtam, ebben az évben sem kapott igazán hangsúlyt az AIDS a fesztiválon, szerintem nagyon szép lenne, ha a rendezők egyenpólóban lennének. egyszerű fehér póló, a hátán egyetlen szó: pozitív... negatív... véletlenszerűen az egyik

azt mondták, ezt nem lehet

pénteken beszélgettem egy 23 éves sráccal
2 hete tudta meg, hogy fertőzött
a pozitív barátjával nem használtak óvszert
a pozitív barát azt mondta, ő olyan pozitív, aki nem tudja a fertőzést továbbadni
az akkor még nem pozitív elhitte
most azt kérdezi, milyen testápoló jó a gumihoz

ezt a transzparenst is vihetné valaki a szervezők közül

ma vagyok

5449 napos.
szülinap

segíthet

Addj uram békességet,
hogy elfogadjam azt,
amin nem tudok változtatni;

bátorságot, hogy megváltoztassam azt
amin változtatni tudok;

bölcsességet, hogy felismerjem,
a kettő közt a különbséget.

Reggeli beszélgetés

a szomszédos kórteremben "lakó" sráccal.
Nem minden szavát hallom, halkan és gyorsan beszél. Nagyon figyelni sincs kedvem. Nem zavarja, folyamatosan mondja. Néha felnevet.
Szürke nadrág, kitaposott barna bakancs, szürke póló, az orrában karika.

Hangosan gondolkodik, néhány szó eljut hozzám...
"barát...haver..."

Mondom neki, szerintem a barátom és a szerelmem között az a különbség, hogy a barátommal nem fekszem le.

(beugrik egy kép: tegnap este... sötét...együtt cigizünk...hepatitisről beszél)

Széles vigyorral mondja: "ez jó, ezt adoptálni fogom!"

Nézem a fickót... fekete vastag zokni, homlokra tolt barna szemüvegkeret.
Nincs benne lencse.

Kórházban vagyunk.

szeretem, hogy

leírhatom, nincs életcél, elveszett, értelmetlennek találom az életem, te megírhatod, hogy hisztis vagyok

szeretem a blogot
megírhatom, hogy nem érdekesek a számok, te megírhatod, hogy hülye vagyok

szeretem ezt a műfajt

amikor Szabolcstól a negyedik levélre már nem jött válasz, akkor aggódni kezdtem. egészen addig aggódtam, amíg kiderült, öngyilkos lett. egyedül kevés voltam.

aztán amikor a barátja is öngyilkos akart lenni, akkor tűzoltás volt rendesen.
most él, dolgozik, szerelmes, és elfelejtette mindazt, ami történt.
mindent és mindenkit.

szeretem, hogy leírhatom

Pali és Ricsi felhív néha, ők még nem mondtak le rólam

én HIV-pozitív akartam lenni
éltem Vele, néztem láttam hogyan megy tönkre, minden nap rosszabb, mint az előző, én meg nem tudok segíteni
nem érzem amit érez, nem látom amit lát
mondhatok bármit, a lelkét nem érzem

csak a színtiszta szerelmet 19 évesen

az egyetlent, ami adódhat egy életben

szeretnék olyan lenni, mint Ő
érezni, amit Ő érez, hinni, amit hisz, fájjon nekem is, ami Neki, örüljek annak, aminek Ő örül

mert a tökéletes harmónia csak tudatlanságból volt

a HIV szakadék lett
a HIV elválasztott
a HIV értelmetlen, érthetetlen

szerelem
kétségbeesés
eltávolodás
szenvedés
szerelem

egyforma akartam lenni Vele

boldogok voltunk tudatlanul
tűszinkronban két lélek

HIV-pozitív akartam lenni
Tőle

beszélgetnek a takarítónénik

- Az semmi, a Bözsinek negyvenezret kellett fizetni, hogy kihívják hozzá a műholdat (...)
- Nekem meg huszonkétezret, mert kiderült, hogy nem vagyok rajta a térképen (...)

kérem a gyógyszereimet

a Népdalok Virága

magányos középkorú nő. Három macskával lakik a földszinten. Nappal mindenféle növényeket ültetget egyik helyről a másikra, esténként egy belvárosi műintézményben magyarnótákat énekel a gyanútlan külföldieknek.
Azt mondja a Népdalok Virága, hogy ő nem szólhat bele abba, hogy a macskája hová szarik (momentán a kertbe), merthogy mi emberek csak százerer éve vagyunk itt, a macskák pedig már hárommillió éve, így nincs jogunk korlátozni őket.

Ügyes!

Még mindennek a kezdetén

voltunk. Sétáltunk, beszélgettünk. Az AIDS-ről is. Tudtuk, veszélyes időket élünk. Egy vidéki városkában a szűrés megszervezése nem könnyű feladat. Anonim szűrésről nem is hallottunk. A levett vért teljes névvel küldték a laboratóriumba. Nyugodtak voltunk. Egyikünk sem sejtette, hogy néhány héten belül megváltozik az életünk.

Azt mondták, csak egy apró malőr, eltört a kémcső szállítás közben. Elhittük. És nem lepődtünk meg azon, hogy az újabb vérvételre Budapestre kell utazni. C egyedül ment, az én kémcsövem nem tört el. Egy hét múlva eredmény.

Dolgoznom kellett, nem tudtam vele menni. Nem izgultam, nem lehet gond.
Kimentem elé a vasútállomásra. Egy hógolyó jött haza.

Döbbenten ültünk a konyhában. A felfoghatatlan helyzetet alkohollal próbáltuk megoldhatóvá tenni. C majdnem sírt.
Ha akarok, elmehetek - mondta. Nincs joga ragaszkodni hozzám. Fiatal vagyok, éljem az életem, nem szabad mellette maradnom. Ő majd szépen eléldegél, ameddig lehet.
Dühös lettem. Mit gondol rólam?
- Elküldhetsz, de vedd tudomásul, hogy a küszöbön alszom. Nem azért szerettelek meg, mert azt reméltem negatív vagy, hanem azért, mert olyan vagy, amilyen vagy.

Minden hógolyóban egy lavina alszik.

Nézegetem

a megmaradt zárójelentéseket. A diagnózisok: Inf. Virosa, Observatio; AIDS, Pancreatitis chr.; AIDS, Retinitis CMV, ganciclovir fenntartó kezelés, St.p.PCP.; Mycobacteriosis; CMV retinitis, AIDS; AIDS, CMV retinitis, E.coli infectio; Otitis externa, AIDS.
Személytelen papírok.
Személyes adatok, diagnosis, vizsgálati leletek, alkalmazott therapia, epicrisis, dátum, aláírások. Csak ennyi marad egy emberből. Feladat, amit meg kell oldani. Itt a bizonyíték, hogy sikerült. Nem tudom hová lett a többi papír. Talán én kevertem el, talán C dobta ki. Mindegy.
Nem ennyi marad egy emberből. Ezek a lapok nem tudják a párnaigazítást a kórteremben, a pohár kakaót reggelente, a kézszorításokat, az ágy melletti kényelmetlen székeket, nem ismerik a tűszúrásokat. Papírok, elégethetők, megsemmisíthetők. Így lehet, csak így lehet meg nem történtté tenni az egészet. Az ember őriz. Átértékel, beletörődik.
Él.

A kórházban olyan egyformák a napok. Reggeli, kisvizit, takarítás, nagyvizit, infúzió, gyógyszerek, lázmérés, fürdés, fekvés. A nap sokkal lassabban múlik. Miről beszélgetnénk? Tervezgetni? A múltat megbeszélni? Mit mondhatnék Neki, és mit mondhatna nekem? Az ellentmondások ilyenkor feloldódnak, a hazugságok felerősödnek, a világ síma lesz, és érdektelen. Marad a néhány négyzetméternyi valóság a dupla ajtóval, a fehér lepedővel és a nejlonba csomagolt távirányítóval.
Az éjszakák izgalmasak, őrültek, erkölcstelenek. Az éjszakák menekülések. A bár erotikája: izzadt testek szaga, az észrevétlen tapintások, a megmarkolt remények. Az ismerős és ismeretlen kívánságok, lehetőségek éjszakái. Oxigénmaszk, gyógyszerek, infúziós palackok, titkos mozdulatok a galérián, a hátsó szobában. Szintetizálódó ellentmondás. A bár olyan, mint a kábítószer. Menekülés valahonnan, valahová. És mégsem tökéletes. Az utazás megreked félúton. A hiábavaló fogadalmak: ez lesz az utolsó, aztán soha többet. Valami olyan élményt várok, ami elég lesz évekre. Tömény érzékiséget, vagy végleges kiégést. Minden kielégítetlen.

Marika néni

a szomszéd. Azt mondja nekem a folyosón.
- Miért nem nősülsz meg? Tudsz főzni, takarítani. Nem élet ez így.
- Mi az élet Marika néni?
- Nem jó ez így.
- Tudok mosni, főzni, takarítani, vasalni. Minek nősüljek meg?
- Nem élet ez így.
- Mi az élet Marika néni?
- Hát az, hogy lenne egy Zsófid. Ez a kiskutya nem lehet elég.
- Ő három gyerekkel felér.

legyint, hazamegy

miért éppen Zsófi?

Kedves Csaba! (Kedves X!)

Írtam én jó hosszan arról, ami történt. Hogy tudni illik nem HIV-fertőzöttként írtál (röviden) arról, milyenek a napjaid HIV-fertőzöttként. Aztán amikor kiderült minden, akkor törölted.

csak néhány gondolat, kérdés, ami foglalkoztat...

mennyi jót tettél nekünk?
mennyit ártottál?
jó volt-e neked?
jobb-e most neked?
hiszékenység...
betegségelőny...
csak 1 hétig járnál a cipőnkben, néznéd a világot a mi szemünkkel, ennéd a kenyerünket,(gyógyszereinket)...

Itt és most megígérem Neked, sosem fogok álnéven blogot írni, abban naponta beszámolva heteroszexuális, nem HIV-fertőzött életemről.

azt a hosszút, amit írtam, töröltem

"Hogy érzed magad?

- Jól. Fáradékonyabb vagyok, mint régen, de ezt leszámítva jól vagyok. Az orvosok is ezt mondják. Még mindig naponta eszembe jut, bármiről, bármikor. Sokszor ébredtem azzal, na Barbara, ezt jól megcsináltad, HIV-fertőzött vagy! Aztán egy reggel éreztem, hogy vagy depresszióba süllyedek vagy megpróbálok értelmesen tovább élni. Az utóbbit választottam, ennek köszönhető, hogy jól érzem magam."


Turcsán Anna: Az üvegfalon túlról... AIDS, HIV
Magyar Könyvklub
2006

Anna 2006 június tizedikén 15 órakor dedikál a Magyar Könyvklub sátrában
tudjátok... Könyvhét!

A reggeli viziten

azt mondta APA, sétáljak. Valószínűleg igaza van, napok óta fekszem, alszom. Legalább 16 órát naponta. Ez jó, érzem, erre van szükségem.
Mondom neki, folyamatosan fájnak a lábaim. Ráadásul minden lépés plusz fizikai fájdalommal jár, a csípőizület mostanság rakoncátlankodik.
Áll az ágyam végénél, könyököl az ágytámlára, szemében nagy-nagy szeretet... és nevet.
- Fáj a lába? Ez a maga korában már érthető.

Álmomban

megbénultam. Mentőautóval vittek Szegedre.
A nővér szégyenlősen elfordította a fejét amikor azt mondta, minden hétfőn 18 órakor kezelést kell kapnom dr Horváth Gábortól.

Mellkastól lefelé vagyok béna, ezt a részt hálózsákba tekerték.

Fél négykor felébredtem

Találtam a neten dr Horváth Gábort. Állatorvos Sopronban, speciális szakterülete: mének és kancák szaporodásbiológiai gondozása; rendel hétfő-péntek 15-19 óráig.

az idő is stimmel