szeretem, hogy

leírhatom, nincs életcél, elveszett, értelmetlennek találom az életem, te megírhatod, hogy hisztis vagyok

szeretem a blogot
megírhatom, hogy nem érdekesek a számok, te megírhatod, hogy hülye vagyok

szeretem ezt a műfajt

amikor Szabolcstól a negyedik levélre már nem jött válasz, akkor aggódni kezdtem. egészen addig aggódtam, amíg kiderült, öngyilkos lett. egyedül kevés voltam.

aztán amikor a barátja is öngyilkos akart lenni, akkor tűzoltás volt rendesen.
most él, dolgozik, szerelmes, és elfelejtette mindazt, ami történt.
mindent és mindenkit.

szeretem, hogy leírhatom

Pali és Ricsi felhív néha, ők még nem mondtak le rólam

én HIV-pozitív akartam lenni
éltem Vele, néztem láttam hogyan megy tönkre, minden nap rosszabb, mint az előző, én meg nem tudok segíteni
nem érzem amit érez, nem látom amit lát
mondhatok bármit, a lelkét nem érzem

csak a színtiszta szerelmet 19 évesen

az egyetlent, ami adódhat egy életben

szeretnék olyan lenni, mint Ő
érezni, amit Ő érez, hinni, amit hisz, fájjon nekem is, ami Neki, örüljek annak, aminek Ő örül

mert a tökéletes harmónia csak tudatlanságból volt

a HIV szakadék lett
a HIV elválasztott
a HIV értelmetlen, érthetetlen

szerelem
kétségbeesés
eltávolodás
szenvedés
szerelem

egyforma akartam lenni Vele

boldogok voltunk tudatlanul
tűszinkronban két lélek

HIV-pozitív akartam lenni
Tőle