Még mindennek a kezdetén

voltunk. Sétáltunk, beszélgettünk. Az AIDS-ről is. Tudtuk, veszélyes időket élünk. Egy vidéki városkában a szűrés megszervezése nem könnyű feladat. Anonim szűrésről nem is hallottunk. A levett vért teljes névvel küldték a laboratóriumba. Nyugodtak voltunk. Egyikünk sem sejtette, hogy néhány héten belül megváltozik az életünk.

Azt mondták, csak egy apró malőr, eltört a kémcső szállítás közben. Elhittük. És nem lepődtünk meg azon, hogy az újabb vérvételre Budapestre kell utazni. C egyedül ment, az én kémcsövem nem tört el. Egy hét múlva eredmény.

Dolgoznom kellett, nem tudtam vele menni. Nem izgultam, nem lehet gond.
Kimentem elé a vasútállomásra. Egy hógolyó jött haza.

Döbbenten ültünk a konyhában. A felfoghatatlan helyzetet alkohollal próbáltuk megoldhatóvá tenni. C majdnem sírt.
Ha akarok, elmehetek - mondta. Nincs joga ragaszkodni hozzám. Fiatal vagyok, éljem az életem, nem szabad mellette maradnom. Ő majd szépen eléldegél, ameddig lehet.
Dühös lettem. Mit gondol rólam?
- Elküldhetsz, de vedd tudomásul, hogy a küszöbön alszom. Nem azért szerettelek meg, mert azt reméltem negatív vagy, hanem azért, mert olyan vagy, amilyen vagy.

Minden hógolyóban egy lavina alszik.