Másodszor

álmodtam a halálomról.

Hajnalban, negyed négykor felébredtem. Zúgott a fejem, a fülem csöngött (mindig csöng), de hangosabban, mint szokott.

Sosem látott, de lélekben jól ismert embereket láttam. Azt mondták nyugodjak meg, meghaltam. De ez még nem az igazi halál. Ez csak egy átmeneti állapot, amiben pontosan annyi ideig kell lennem, amennyi évet éltem. Csak utána halhatok meg rendesen.

Visszaaludtam, óránként felébredve, mindig folytatva az álmot.

Tudtam repülni, nyugtatgattam a frissen haltakat.

Hatkor felkeltem. Elég ennyi halál egy éjszakára.

(az első jobb volt)