annyi a munka (nem megint, még mindig), hogy nem merek belegondolni miket kellene csinálnom. folytonos lemaradásban vagyok, amit teszek, azt mindig valami helyett teszem (Tamás! már nagyon értem ezt a mondatod). közben eltelt egy hónap, megint csoport lesz. rettenetesen gyorsan megy az idő, én meg egyre elveszettebb vagyok. a tegnapi nagy szabadnap jól jött, csak egy pár órát kellett bent dolgoznom, a többit itthon töltöttem, kiganéztam (elkezdtem) a dolgozót. tegnapelőtt viszont csak ettem meg aludtam. amikor sokalvásos nap van, akkor veszem észre, hogy mennyire fáradt vagyok.
aztán van ez a remek irodaköltözés, ami félúton megállt. tehát sem itt, sem ott, itt is, ott is. nagyon várom, hogy beinduljon az új iroda, akkor majd minden nap bemegyek 10-re, ott leszek kb 6-ig (na jó, ez a terv), és itthon majd nem dolgozom.
aztán meg van egy leválás is, illetve ez így nem teljesen igaz, mert valami nem pontosan meghatározható van most. szóval van ez a két derék legény, akiket szeretek, de mindig rá kell jönnöm, hogy szinte csak meló miatt vagyunk együtt (hajrá barátság), amikor nekik szabadidejük van, akkor mennek a barátaikkal pl görkorcsolyázni... nekem meg asszem nincs is szabadidőm, mert vagy dolgozom, vagy félkómában degenerálódom... naszóval, van most ez az érzelmi szál átalakulóban, nem olyan nehéz (most már)...
az alvás sem az igazi, fél 1-körül aludtam el, fél 6-kor felébredtem.

naugye!

"kutatások azt mutatták, hogy a hatékony HAART kezelés 1996-os bevezetése óta a homoszexuális férfiak kevésbé elővigyázatosak"

mondom én már pár éve, hogy ez van

aki még nem pozitív azt gondolhatja:" na és, legfeljebb eszem a tablettákat és minden rendben lesz"

a pozitív azt gondolhatja:" jól vagyok, kimutatható szint alatt a vírusszámom, nem fertőzhetek meg senkit"

kétféle ön/gyilkos

kész para

olyan régen voltam itt, hogy különféle varázslatokat kellett elkövetnem, hogy bejussak
elfelejtettem mindent, ami a belépéshez kell

az elmúlt hetek: életmentő utazás volt, mert már kezdtem teljesen becsavarodni. 2 hét Palermo... volt 14 év után strand, napozás. még mindig vedlek itt-ott.
előtte volt zuhanás a galériáról, ágyban egy hét, aztán utazás görbebottal. dr house.
nem tört semmim, csalánba nem csap...csak zúzódtam...
aztán volt nagyon sok munka. volt idő, amikor nagyon örültem ennek, de amikor a jót töményen kapja az ember, az nem túl egészséges. nem tudtam, nem mindig tudok mértéket tartani.
ilyen vagyok a haragban is. vagy teljesen, vagy sehogy. ahogy űcsörögtem a rohadt szép tengerparton, Palira és Ricsire gondoltam, hogy mennyire hiányoznak.... lett sms, és lett béke az olajfák hegyén.
aztán volt bemutató Lacusnak, aki természetesen most sincs itthon, éppen Prágában játszanak.
én meg próbálom túlélni ezt a három napot.
társfüggő vagyok