e-mail barátoknak (részlet)

csak leírom

de nem akarom megbeszélni senkivel


a legutolsó orvosi vizittől végre vártam valamit. mindig úgy mentem, hogy nincs semmi, és ha van, akkor sem fontos. most másként volt. a lábfájás egyre kellemetlenebb. van, akinek nem kell magyarázni milyen 24 órás fájdalommal élni. kérdeztem, lehet-e vele valamit kezdeni. azt mondta, semmit. és ez nem jó nekem. nagyon nem jó. nem jól tűröm a fájdalmat.
azon gondolkodom, mi lenne, ha abbahagynám a gyógyszert, mert ha abba gondolok bele, hogy rossz esetben évekig ezzel a fájdalommal kell élni... nem vagyok biztos abban, hogy akarom, tudom vállalni.
most, hogy ezt írom, végre tudok bőgni egy kicsit

azon is gondolkodom, hogy nem biztos, hogy nekem a kuratóriumban kellene lennem. valaki más talán jobb lenne, akire lehet stabilan, hosszú távon számítani. persze, amit lehet, megteszek "külsősként" is.


közben azt érzem, hogy "j" eltűnik, csak a munka, a feladatok vannak... én meg sehol. furcsa érzés ez.

nem akarok beszélgetni róla


ölellek benneteket

nincs

kedvem írni


nem tudom

már haza is jöttem...

pedig el sem indultam igazán.
itthon(?) volt Andi egy napig, átutazóban NY-ból Romániába. együtt vacsoráztunk a Fatál nevezetű műintézményben, ami nekem azért volt szép, mert másodszor voltam ott... először sok évvel ezelőtt Adam vitt oda enni. Adam Andi férje :)
szóval vacsora közben feltette a már-már szokásos kérdést: mikor jössz hozzánk.
...
másnapig gondolkodtam az egészen, megbeszéltem Lacussal, tavasszal elmegyek (amíg menni tudok). megnéztem repülőjegyet, időpontot, belőttem 2 hetet, és persze már tervezgettem, hogy merre meg mit...
...
beszélgettem a főnökömmel a ránk váró munkáról, jövőről, a meglévő feladatokról... olyan kis leltár-féle...
...
nem tudok kimenni. nem lesz rá idő. annyi a munka.
ahogy nagyanyám mondta, csomagoltam és maradtam.

nem kóser

hét napból hetet dolgozom

tegnap kaptam:

"Úgy hinnék istenben..
Ha tudnám, hogyan kell..
Pedig sok jó ember őrizte lépteim
aztán én őriztem mások lépteit..
Most meg itt állok egyedül..
Félek is...Éhes is vagyok..
Valaki haraphatna belém egy jó nagyot..

Úgy hinnék istenben..
De nem tudom, hogyan kell..
Nem bántok senkit, mégis sebeket hagyok..
Igazábol tudom, hogy magányos vagyok..
Nem kérdezik...Én barom meg nem mondom..
Hogy fáj, nagyon!

Gondolom, hogy isten az emberekben lakik
Hiszek is bennük meg nem is!!
Csak tudnám, hogy mit keresek itt??

Hiszek én istenben ám nagyon....
Szeret, azt is tudom!
Ezeket meg leírtam, hogy vegyen már valaki észre...
Mert úgy unom önsajnálatom!


Szeretlek és hiányzol!
PEPSY"

neska kicseszett velem,

reggel óta ezen az 5 dolgon morfondírozom.

1.: szeretem a BB-et
2.: néha büszke vagyok arra, amit eddig az életemben csináltam
3.: az elmúlt évek legnagyobb csalódása Tamás, aki azt mondta, szégyellte, hogy szexeltünk (nem is találkozunk...)
4.: az anyámra gyakran úgy gondolok, mint valami ismerősre
5.: egyre gyakrabban érzem, hogy már nem szeretek élni

írhatnék még pár dolgot, amit sosem írtam még le sehol
illetve megengedek magamnak annyi renitenskedést, hogy idebiggyesszek egy újabb pontot:
+1.: Attila az egyik legnagyobb élmény, ami velem történt... félelmetesen okos, elképesztően tud inni, hatalmas szíve van... csak kár, hogy messze :(

akiket én sem kímélek:
hercules, alladin, molly, vegy'ész... és itt megáll a tudományom. tudom, hogy 5 embernek kellene tovább passzolni... de nekem nincs 5 emberem...