asszem nem is kell értenem

itt van ugye ez a kis szélvészlány, aki fahéjimádó is...

olvasom egy ideje, mindenfélék kavarognak bennem vele, róla... miegymás

azt írja ma, van egy eszement ötlete
az életem tele van eszement ötletekkel, tehát benne vagyok

szóval itt van ez a sosemláttam lány, aki beenged a blogjába

nem gondolkodtam, igent mondtam. ott belül azt éreztem, ez jó így

ajándék ez

a vasárnap. szép és békés nap. reggel kávé, aztán pakolás Lacussal, egy csomó régi tárgytól megszabadultunk, kidobtuk...
ez olyan... tudod, a múltad dobod ki, pontosabban abból darabokat, mert kitörölni, eltüntetni úgysem lehet...
és megkönnyebbültem...

meg persze mail is jött a szertelen szélvészlánytól, akiről azt hittem már régen elveszett...
és írta, hogy igenis kell az a telefon...

most úgy tudom szeretni azt a gyűrűt, amit Lacussal vettünk Gdanskban... borostyán, amit nagyon szeretek....

ma csak töltődöm.

(azt hittem, ebben a blogban majd mindent megírok, mert ugye arctalan az ember, megy az... hát nem igazán... mert hogyan írjam meg, hogy trombotizált /ezt sem így írják/ az aranyerem, napok óta csillagokat is látok néha a plussz fájdalomtól...szóval ilyesmit azért mégsem ír meg az ember... meg azt sem, hogy hiába vagyok kanos reggel óta... nem olyan egyszerű ez... vagy csak én bonyolítom túl. mert lehetne, hogy egyszercsak elkezdek teljesen őszintén mindent megírni...éppenséggel miért ne. akik ismernek, azok nem hiszem, hogy meglepődnének. a többiek meg legalább rájönnének, hogy éccesként is vannak vágyak, gondok, és néha mi szarjuk le a világot, néha meg fordítva)

úgy nagyjából

ott vagyok, ahol 1 éve voltam
fizikailag még nem, mert 1 évvel ezelőtt kórházban voltam

mindenesetre a törlések elkezdődtek
neten, telefonban...

nem ócsó cica

Lacuskának megvan az új telefonja.
tényleg tök jó. egy pillanatra elgondolkodtam azon, egy ilyen mennyire sokat tudna segíteni a munkámban.

aztán arra jutottam, nem kell. már a télikabátnál azt éreztem, annyi pénz nem szabadna kiadni, mi van, ha nem sokáig fogom már hordani, akkor meg csak kidobott pénz. így vagyok ezzel a telefonnal is.
ami van, az kiszolgál addig, amíg élek.

a jó és a rossz hír

ez a "szedjekéthétigaztánjelentkezzen" tabletta nem használt semmit 3 hét után sem
ez a rossz hír

viszont nem fostam tőle
ez a jó hír

tehát ártani nem használ

ilyenkor

szarul érzem magam, jön a bűntudat, hogy bántom, akit szeretek, faszságokon veszekedünk.

mondanám neki, hogy ne haragudj, igazad van, meg ilyenek, de fals lenne...
hiszek abban, hogy amit mondtam, az jó, és jól nézne ki...


áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

döbbenetesen makacs vagyok

nem lehet ezt szépíteni.
simán összeugrok a kurva honlap kurva fejlécén, pedig semmi értelme...
csak valahogy nehezen viselem, ha megmondják mivel foglalkozzam és mivel ne...

szeretem az érzést, hogy még ura vagyok a tetteimnek, még tudok és képes vagyok gondolkodni, véleményt mondani... dühöngeni...

persze, tudom, a félelem, hogy meghülyülök és nem fogok róla tudni...mármint arról, hogy hülye és beszámíthatatlan vagyok.

meg a türelmetlenségem
valami elkezdődött ezzel az agyi hercehurcával és para van. hittem, hogy örökké élek

az is igaz, hogy nem azt mondtam ilyen, meg olyan legyen, csak azt, hogy próbáljuk ki...

most mosolyszünet
barom vagyok
olyan lesz, amilyennek akarják, amilyennek csinálják

hátul bőven van hely, elférek

éppenséggel

ki sem látszom a munkából

tegnap

elfelejtettem enni

az első hó

vagy az utolsó

a tegnap este után

ma megnéztem magam a tükörben
tényleg ronda vagyok