ajándék ez

a vasárnap. szép és békés nap. reggel kávé, aztán pakolás Lacussal, egy csomó régi tárgytól megszabadultunk, kidobtuk...
ez olyan... tudod, a múltad dobod ki, pontosabban abból darabokat, mert kitörölni, eltüntetni úgysem lehet...
és megkönnyebbültem...

meg persze mail is jött a szertelen szélvészlánytól, akiről azt hittem már régen elveszett...
és írta, hogy igenis kell az a telefon...

most úgy tudom szeretni azt a gyűrűt, amit Lacussal vettünk Gdanskban... borostyán, amit nagyon szeretek....

ma csak töltődöm.

(azt hittem, ebben a blogban majd mindent megírok, mert ugye arctalan az ember, megy az... hát nem igazán... mert hogyan írjam meg, hogy trombotizált /ezt sem így írják/ az aranyerem, napok óta csillagokat is látok néha a plussz fájdalomtól...szóval ilyesmit azért mégsem ír meg az ember... meg azt sem, hogy hiába vagyok kanos reggel óta... nem olyan egyszerű ez... vagy csak én bonyolítom túl. mert lehetne, hogy egyszercsak elkezdek teljesen őszintén mindent megírni...éppenséggel miért ne. akik ismernek, azok nem hiszem, hogy meglepődnének. a többiek meg legalább rájönnének, hogy éccesként is vannak vágyak, gondok, és néha mi szarjuk le a világot, néha meg fordítva)