volt egy ember, akinek mindent elmondhattam. mindent. azt is, amit a Kedvesnek sosem mondanék el, tudta mikor mi a jó, mi a rossz, minek örültem, min bosszankodtam.
azt hiszem, volt egy ember, aki mindent elmondott. talán mindent. azt is, amit a Kedvesének sosem mondott volna el, talán tudtam mikor mi a jó neki, minek örült, min bosszankodott.
évek alatt érett a barátság, tudtam, számíthatok rá, tudta, számíthat rám, kovácsoltuk a nagy terveket, meg a kicsiket, együtt gondolkodtunk, néha még mondani sem kellett, tudta, tudtam...

van egy ember, aki azt írja, felhívta reggel a barátját a jó hírrel - az én telefonom nem csörgött
van egy ember, aki azt írja, nem mondhatja el - sosem titkoltam előtte semmit. magamról sem, másról sem, mert tudtam, egyirányú utca, ha neki mondom. bíztam benne.

volt egy barát
van egy ember
mint a többi

valami véget ért

tegnap világosság gyúlt

az agyamban (köszönet érte Palinak), elmúlt egy hónap, megint csoporttalálkozó lesz.
nem akartam menni, munka van (mindig), gondoltam kihagyom a csoportot, addig is dolgozom, megcsinálom a sokadik költségvetési variációt, átnézem a munkatervet, meg ilyenek.
aztán ma telefon..., megint telefon... és minden megváltozik.
úgy látszik, az égi szakszervezet elrendezi az ügyeket, nincs más dolgom, mint megadni magam az akaratuknak.
Ricsinek névnapja volt a héten, ezt is most fedeztem fel, és még csak azt sem mondtam neki, hogy "barátom, nyaljál sót", holnap ezt is pótolhatom :)
jön ez a húsvét, ehhez semmi kedvem. minden évben reménykedem, hogy valahol megtalálják a holttestet, és elmarad...

köszönöm