e-mail barátoknak (részlet)

csak leírom

de nem akarom megbeszélni senkivel


a legutolsó orvosi vizittől végre vártam valamit. mindig úgy mentem, hogy nincs semmi, és ha van, akkor sem fontos. most másként volt. a lábfájás egyre kellemetlenebb. van, akinek nem kell magyarázni milyen 24 órás fájdalommal élni. kérdeztem, lehet-e vele valamit kezdeni. azt mondta, semmit. és ez nem jó nekem. nagyon nem jó. nem jól tűröm a fájdalmat.
azon gondolkodom, mi lenne, ha abbahagynám a gyógyszert, mert ha abba gondolok bele, hogy rossz esetben évekig ezzel a fájdalommal kell élni... nem vagyok biztos abban, hogy akarom, tudom vállalni.
most, hogy ezt írom, végre tudok bőgni egy kicsit

azon is gondolkodom, hogy nem biztos, hogy nekem a kuratóriumban kellene lennem. valaki más talán jobb lenne, akire lehet stabilan, hosszú távon számítani. persze, amit lehet, megteszek "külsősként" is.


közben azt érzem, hogy "j" eltűnik, csak a munka, a feladatok vannak... én meg sehol. furcsa érzés ez.

nem akarok beszélgetni róla


ölellek benneteket