nem merném

azt állítani, hogy nem érdekel, olvassák-e amit írok. egy időben ezen sokat morfondíroztam...de azt tudom, nem fogok azért mást írni, mert olvassa valaki rajtam kívül is.

K felhívott. azért nem találkoztunk péntek délután, mert beszart az utcán. szó szerint. lehetne ezen nevetni, sajnálkozni, hogy jaj, szegény ember... meg ilyesmi. de én pontosan tudom milyen érzés visszafordulni, otthon lefürdeni megint, tiszta ruhát felvenni, megállapítani, hogy már régen elkéstem, telefonálnom kellett volna, valami frappáns magyarázatot találni...hazudni...mert azt azért mégsem lehet, hogy azt mondjam, elnézést kérek, beszartam, haza kellett jönnöm...

frusztráló az egész... nem vagyok ura a testemnek...vagy egy részének... akaratomon kívüli megtörténések, amikhez csak annyi a közöm, hogy én szenvedem őket
-----------------------------------------------------------------------------------
mostanság asszem nem értek semmit, és nem is akarok érteni...fáradt vagyok