enyém, tiéd, miénk

más életébe beleírni - felelősség. más felségterületére lépni - bátorság.
nem vagyok sem felelősségteljes, sem bátor, csak kiélvezem egy másik ember bizalmát. ajándék ez, így karácsony előtt. karácsony. régen jelentése volt ennek a szónak. amellett, hogy most félek tőle, kíváncsian figyelem, hogy mennyire degradálható még ez az ünnep. nem tudok aludni, mert a szomszéd készül a karácsonyra. színes kültéri égősorok, erkélyen mászó plüsstélapók, jinglebells, koszorúk - nagytotálban, 200 négyzetméteren. nem, nem zöldebb a szomszéd fűje (már csak azért sem, mert néhány hónapja fel lettem világosítva, hogy náluk nem fű van, hanem pázsit. én kérek elnézést) csak dühít. évről évre csökken a kis szigeteim száma. ez anettka országa, ez a mónikasó országa, ez a te is üzenj valamit kedvesednek a lombhullató fák ünnepén, nyálömleny giccs-zabálók országa. lassan beleolvad a karácsony is....
persze ez csak egy skicc. nyilván. írhatnék mosolygó nagymamákról, csillogó szemű gyerekekről, odabújós ölelésről. hogy miért nem teszem?

a kérdés nem olyan nyitott, mint amilyennek látszik.