Reggeli beszélgetés

a szomszédos kórteremben "lakó" sráccal.
Nem minden szavát hallom, halkan és gyorsan beszél. Nagyon figyelni sincs kedvem. Nem zavarja, folyamatosan mondja. Néha felnevet.
Szürke nadrág, kitaposott barna bakancs, szürke póló, az orrában karika.

Hangosan gondolkodik, néhány szó eljut hozzám...
"barát...haver..."

Mondom neki, szerintem a barátom és a szerelmem között az a különbség, hogy a barátommal nem fekszem le.

(beugrik egy kép: tegnap este... sötét...együtt cigizünk...hepatitisről beszél)

Széles vigyorral mondja: "ez jó, ezt adoptálni fogom!"

Nézem a fickót... fekete vastag zokni, homlokra tolt barna szemüvegkeret.
Nincs benne lencse.

Kórházban vagyunk.