önrészlet

BEVEZETŐ
helyett, mert
sosem fogok könyvet írni. Nem értek hozzá. Tudom, mert megpróbáltam. Kétszer.
Kezdetben vala, ugye, a piros füzet, amit "Piros Könyv"-nek neveztem. Még fiatal voltam és bohó, amikor hozzáfogtam. Hosszas vívódás után a "Kettőnk története" hangzatos, rafinált, vevőcsalogató címet adtam a készülő fércnek. A gomb már megvolt, a kabát sosem készült el. 1995-öt írtunk. Pedig milyen sokat sejtető volt az alcím (merthogy az is volt a szerencsétlennek):"Válaszok fel nem tett kérdésekre". Akkoriban ez igaz volt, azóta okafogyottá vált. A sosem számolt interjúk, beszélgetések során szinte mindent megkérdeztek tőlem, és mindenre válaszoltam. Úgy fogytak azok a fel nem tett kérdések, mint vetkőzőről a ruhadarabok. A végén csak én maradtam, üresen, meztelenül, sebezhetetlenül. Egy ilyen ember mit mutasson meg, ami nem látható? Mit írjak, ha már mindent elmondtam?