Sztélé

"Kétféle idő van: most és nem most.
A cselekvése: az emberáldozat rítusa
-Vigyázat! Jólneveltségnek tűnő szelídségünk voltaképpen nem más, mint évezredek alatt kialakult rituális óvatosság.
Tudjuk és féljük, hogy minden apró tettünknek következménye van." /G.G./

ezt meg kell nézni!
az utóbbi időben bírkózom egy döntéssel. mert nem akarok, nem merek dönteni.
az élet és a létezés kérdése...
azt mondja E., azt a gombot, ott a fejemben, át kell kapcsolni. kidobni a nemtudomokat, és nem előre gondolkodni, illetve nem úgy, ahogy teszem. nem szabad abba belegondolni, hogy ez már így marad örökre, csak a mai nap a fontos, csak a mai nap számít... ami akkor történt, az a múlt, az meg nem igazolja, hitelesíti a jelent. az pillanat volt, annak meg az a tulajdonsága, hogy már el is múlt. nem csak a múlt hibái nem számítanak, a múlt erényei sem... (na, ez elég zavaros, de én asszem értem)

ezzel a nyamvadt lábfájással sem jutok dűlőre. jönnek sorban a nagyszerű ötletek, hogy agykontroll, meg természetgyógyász... közben az van a fejemben, hogy C.-vel pontosan ez volt, soha egyetlen természetgyógyász sem mondta, hogy nem tud segíteni...kurva sok pénzt költöttünk rájuk, és perszehogy semmi sem lett jobb, simán meghalt...
szóval, hogy a lábfájásom a dokit nem érdekli igazán, az egy dolog. hogy nem tud vele semmit kezdeni, az egy másik dolog.
ha szedem tovább a gyógyszereim, akkor a fene tudja meddig élhetek. a kérdés, hogy akarok-e, tudok-e élni. csak ismétlem magam: ha nem látszik, nem viszket és nem fáj, akkor jól vagyok. ez persze fáj, nem is kicsit, és egy pillanatig sem szünetel. így, ezzel együtt élet, vagy létezés? ha mellé teszem a többit: az állandó fogyást, a sorvadást, a laktózérzékenységet, a kiszámíthatatlanul érkező hasmenéseket, bőrszárazság, fogínysorvadás, "lehetőleg ne egyen szénhidrátot", potencia nulla, gyomorfekély... hirtelen több nem jut eszembe. szóval ezek így együtt élet, vagy létezés? ja, és akkor még nem vettem bele a sorba az állandó gyógyszerszedést reggel és este 9-kor, mindegy kivel és merre vagyok, néha titokban, hogy anyám ne lássa, tudja.
asszem egy kicsit depis vagyok mostanában.
a Sztélé segített. mert ott marad az árnyék a falon... mint a nagy villanás után... amit tettem, az lenyomat.
azt mondja a barát, ha nem szedem tovább a gyógyszereket, az olyan, mint egy öngyilkosság. lehet. és szép gondolat egy olyan embertől, aki él.
nézd meg a Sztélét az artusban. nem felhőtlen vidámság, nem végig móka, kacagás, de varázslat. engem tegnap Goda mester betekert.
"Menj be, érintsd meg a köveket, nézz, szagolj, álmodozz. Hagyd, hogy a hely megszólítson. Te magad találd ki ennek a helynek a történetét. És neked az lesz az igaz. Aztán ráérsz meghallgatni a többi hazugságot, vagy igazságot. De ne feledd, a tiéd a legjobb. Mert végül is nem az igazság a fontos, hanem a valóság." /G.G./