asszem

nem fog menni még egy egészen kicsike összefoglaló sem. ami az utóbbi hetekben történik, azt egyszerűen nem lehet elmondani. a múltkor azon morfondíroztam, elmondanám a Kedvesnek ami van, nem beszélgetni, csak hogy tudja éppen mi újság velem, bennem, de amikor megpróbáltam, akkor becsődöltem. egyszerűen nem megy. túl sok a paranoid geciség körülöttem, az elmebaj és az egyedüllét. minden nap töményen jön, nem tudom mikor lesz vége, csak abban reménykedem, hogy sikerül valami menekülő utat találni. ja, ez a sok szar a melóban van, a magánéletben teljes a béke, harmónia. ha az is szar lenne, akkor felkötném magam az első uborkafára.
ami viszont tök jó volt, az Szeged, egyetem, beszélgetés. P-val voltam, egy koleszban aludtunk a hősök kapujánál, valami gödör nevezetű műintézmény mellett. illetve alvás nem sok volt, P horkolt, pedig még csak a feneke ért az ágyhoz, alig tudtam elaludni, reggel viszont közölte, hogy én meg csikorgatom a fogaim (szent igaz), tehát ő sem sokat pihent. mégegy ilyen ottalvósra nem megyek, vagy csak akkor, ha egyedül tudok lenni a szobában. nem P ellen van kifogásom, őt szeretem, jó barát, de szükségem van az egyedüllétre minden este.
a péntek többségében kómában, alvással telt, estére átalakultam robotzsaruvá, nem forog a fejem... ha megpróbálom, akkor fáj... valami görcs lehet, talán izom... ezek szerint még van...
tegnap délelőtt 10 körül elkezdődött a rendszergazda ámokfutása nálunk, este 10-re már be is fejezte, akkor már végleg padló alatt voltam, fáztam, pedig 23 fok volt a lakásban, úgy éreztem, lázas vagyok, de csak 36,2 volt, úgy aludtam el, mint akit leütöttek.
most ágyban vagyok, a laptoppal, amit a múlt héten kaptam dógozni.
a múlt évben 2 hónap alatt kétszer fordult elő, hogy napokig nem tudtam felmenni a galériára a dolgozóba, mert csak sík terepre voltam hitelesítve max 5 méterig. most összeszokunk, acer meg én.
a fejemben jótékony homály van, a házi véreb mellettem a párnákon, Lacus a konyhában angolt tanul... olyan, mintha élnénk