a látszattal ellentétben

a zord és kemény külső egy kenhető belsőt takar. végtelenül romantikus tudok lenni, képes vagyok ülve nyalni a holdvilágot...

valamikor régen, amikor még fiatal voltam, és éppen egy átmeneti pasas volt az életemben, aki a második keresztségben a "bunkó" becenevet kapta az egyik barátnőmtől... nos ezzel az átmenetivel színházban voltunk. váratlanul volt, délután felhívott, este színház.
körúti színház (már akkor sem különösebben rajongtam értük), musical (uram irgalmazz, mi lesz itt)
Doktor Herz

nem mondom, hogy jó volt, mert nem...rossz sem... olyan giccsparádés, egyszer meg lehetett nézni. amik viszont megmaradtak bennem: a dalszövegek, a jó fene tudja miért.

mindez annak kapcsán, hogy napokban letöltöttem...éljen a nosztalgia címmel (alcím: már a múltunk sem a régi)

van benne egy sor, ami C halála után sok erőt adott ("csak az nem halhatatlan, ki elfelejthető"), mondtam is, C tuti halhatatlan, legalábbis addig ziher, amíg élek.

egy másik rész egy másik dalból, ami a C utáni időkben lett sajátom:

"ha nem fázom és van ebédem
s valaki lefekszik vélem
én már jól érzem magam"

egyszerű filozófia egyszerű embernek