tetszik nekem

ez az új rendszer. Az antiretrovirális gyógyszereket eddig a vérvétel után a nővérke szépen a kezembe adta, aláírtam, átvettem, oszt viszont látásra 3 hónap múlva.
Az új szisztéma szerint vérvételkor a doki felírja receptre a tablettákat, a recepttel elbattyogok a kórházi gyógyszertárba, és ott változatlanul ingyen megkapom. Vadidegen, és nagyon kedves nő volt a gyógyszertáros. Mosolygott a szeme.
Namármost ebben az a jó, hogy így nem lehet fű alatt szépen elsunnyogni az egészet, be kell vállalni az arcunkat.
Én már azt várom, amikor a város kijelölt patikáiba megyünk a receptünkkel, és ott kapjuk meg a 3 havi adagot. Nincs mese, elő az arcokkal!

Más

Tegnap szabálytalankodtam. Átslisszoltam az Üllői úton, a túloldalon vártak a kollégák, mentünk "westbalkán".
Kivártam, amíg nixt autó és usgyi! Miközben iszkoltam, a következők futottak át az agyamon:
1. nincs nálam semmiféle papír, de van nálam telefon
2. ha elütne egy autó, akkor nagy bajban lennék
2.1.* ha eszméletemnél lennék, akkor azonnal Zs.-ot hívnám, aki persze keményen homofób kolléga, de a szívét is odaadja, ha ezzel segíthet, és a legfontosabb: mentőzik
2.2.** ha eszméletlen állapotban lennék, akkor nagy gáz lenne, nem tudnék szólni, hogy hová vigyenek

* így biztos lennék abban, hogy gyorsan bekerülök a kórházba. Több történet is van arról, hogy a kiérkező mentős szépen összepakolt és elment, miután kiderült, hogy a kuncsaftot a 22-be kell beszállítani. Pedig mint tudjuk szemmelveréssel és kézrátétellel még mindig nem tejed a HIV.

** az a kis papírka, amiről már hallottam, amire ráírják, hogy HIV-fertőzött vagyok, na nekem olyanom nincs, és asszem nem tudom, hogyan bocsátanám meg magamnak, hogy megfertőztem valakit akaratomon kívül, aki éppen az életemet mentette... mert bármi lehet... éppenséggel nem vigyázott eléggé... fontosabb volt neki az én életem, mint a sajátja...

Egészben átértem a túloldalra.