negatív - pozitív - HIV-pozitív - AIDS

ha újra kezdhetném, akkor is HIV-pozitív szeretnék lenni

kedd, július 18, 2006

aranyhalas horror

A "Pozitívan" gondolkodók baráti körének fórumában írja elcseszettélet:
"Kiszurtek.
elmentem a laszloba tesztekre.
elmentem az orvoshoz vizsgalatra.
a Doktor Ur azt mondta, "hat igen, aki sokat halaszik, kifogja az aranyhalat"
tobbet nem mentem vissza a laszloba.
mit varjon az ember az orvosoktol, ha az az orvos, aki HIV betegekkel foglalkozik, ennyit bir mondani egy frissen kiszurtnek????????????????????????????????????????"

Évekig nem mentem a László közelébe sem. C halála után nem volt miért. Addig az Ő aktuális állapota döntött. Ha kellett, ott voltunk. Az Ő temetésével valahogy a Lászlót is eltemettem. Azzal egyáltalán nem foglalkoztam, hogy engem vizsgálgassanak.

Most mégis László kórház, pedig nem akartam. Mindent elkövettem, hogy ne így legyen. Érzelmi okok (is) amellett szóltak, hogy nem akarom (minden kórteremben, minden ágyon meghalt egy szívemnek kedves ember). "Nagyhatalmú" baráttól kértem segítséget, aki mindent megszervezett... megvolt a repülőjegy, a város, a kórház, a professzor... akinek váratlanul az óceán túlsó partjára kellett utaznia. Hétszer 24 órát gondolkodtam már a gyógyszereken, kezelésen, a pótanyaként is nagyszerű orvos szétaggódta magát...döntenem kellett.
Azt mondtam, csak akkor vállalom a kezelést, ha az orvosom Dr BD lesz. Őt már ismertem, dolgoztunk együtt az AATSZ-ben a Karolina úton.
Ő volt az egyetlen, akit emberként is el tudtam fogadni. Nekem enélkül nem megy. Ha valaki emberként nem "áll" meg előttem, orvosként már szóba sem jöhet.
Tudtam, nem szokványos orvos-beteg kapcsolatról van szó, évekig -évtizedekig- fogjuk egymás kezét, teljesen rá kell bíznom magam, hinnem kell minden szavának.
Ma tudom, jól döntöttem. (évek óta titokban "apa" a fedőneve)
Érzi mikor kell símogatni, tudja mikor kell seggberugdosni. Amikor kórházban voltam szombat, vasárnap reggel arra ébredtem, ott áll az ágyam mellett, szól a nővérnek, hogy az átizzadt pizsama helyett kapjak másikat...pedig nem is volt ügyeletes.
EMBER

Ez az aranyhalas nem tudom ki volt. Összesen van 3,5 orvos, aki velünk foglalkozik. Ez is horror.
XXI. század
Empátia
Kiszolgáltatottság
Megalázás
Így tud meghalni idő előtt a lélek. És valóban, pofázhatok, hogy érdemes élni, nemcsak az élethossz, az életminőség is fontos... Egy ilyen mondat hiteltelenít mindent, mindenkit.


Helyette is bocsánatot kérek!

Igaza van elcseszettelet-nek
"es akkor gyere, es magyarazd meg nekem, hogy ezzel lehet egyutt elni. a lofaszt lehet."

6 Comments:

At július 19, 2006, Anonymous Névtelen said...

Furcsa nekem ez, másvalaki helyett bocsánatot kérni.

 
At július 19, 2006, Anonymous Névtelen said...

Ezt a mondatot már shivamantra oldalán is olvastam régebben. Itt, a "felelősség" címszó alatt.

 
At július 20, 2006, Anonymous Névtelen said...

Megkerestem, koreaner. Ez volt a harmadik eset, amikor elsírtam magam egy hiv pozitív megjegyzésén. Az ezervalahányszáz magyar hiv fertőzött közül csak néhányatoknak a véleményét ismerem, abból azért most már nagyjából szép kerek kép alakult ki bennem, hogy hogyan gondolkodtok mindenki másról.

Tudod mit? Csináljatok úgy, mint eddig. Ne vigyázzatok senkire. Dőljetek hátra nyugodtan, hogy Halálos fertőző kórt terjesztek, na és? Nemhogy a saját oldalamon, még itt sincs semmi kedvem idézgetni, hogy TI miket mondtatok másokról; nem fogom 3 helyre bekopizni, hogy szerintetek dögöljön meg mindenki, vagy hogy azon szórakoztok, hogy mit szólnának a titeket kezelő orvosok, ha tudnák, hogy hogyan álltok hozzá a kötelezettségeitekhez. Igazatok van, mit várjon el tőletek egy vadidegen, mikor egymásra se vagytok hajlandók vigyázni.
Nekem eddig a hivesek olyanok voltak, mint a cukorbetegek meg rákosok. Illetve titeket egy kicsit jobban sajnáltalak, merthogy ilyen vagyok, a hátrányos helyzetűek mindig több figyelmet érdemelnek, közöttetek pedig sok a meleg (tudom, hogy mások is elkaphatják, akkor is sok). Mára eljutottam odáig, hogy a hiv-fertőzöttektől félni kell. Nem volt egyszerű munka, beletelt több hónapba, de végül is sikerült. Szép volt, fiúk.

 
At július 20, 2006, Anonymous Névtelen said...

anyu drága!

elsősorban mindenki magára vigyáz és magáért felel. ez azt hiszem egy ősi reflex. ha ezen túl módja van rá, akkor vigyáz másokra is. segít másoknak. Ha lefekszem valakivel, akkor vigyázok rá. Van aki nem vigyáz másokra, az felelőtlen. De nem mindenki ilyen.

Néha választhatok: szólok az orvosnak és akkor nem gyógyít meg... hanem elzavar a francba. Vagy nem szólok, az orvos vigyáz magára és meggyógyulok. Vagy az orvos nem vigyáz és megbetegszik. De miért én legyek a felelős azért, ha az orvos nem vigyáz vagy ha az egészségügy nem tud gondoskodni elég biztonságról?Miért én legyek az oka mindenki fertőzésének?

Nem vagyunk rettenetes rémek. Leginkább egy keverék vagyunk, amely vigyázásból és túlélésből áll. Amiért te elsírod magad, az ugyanaz a te életedben, ami az enyémben az a sírás, ami akkor van, amikor a sokadik orvos nem vállal el és nagyon kétségbeesek. Nem kell ezt elfogadnod. Mert nem azért van ez így mert jó. Hanem azért, mert nem működik úgy ahogy te elképzeled. Meg úgyse ahogy mi elképzeljük.

Nem akarunk senkit bántani, élni szeretnénk csak. Mint te is.

G.

 
At július 27, 2006, Anonymous Névtelen said...

Meg lettem szólítva, és meg is lettem bántva. Nem értem ezt a kirohanást.
Drága anyu, én a legjobb barátaimnak sem mondtam el, hogy fertőzött vagyok, lehet, hogy ezzel veszélyeztetem őket, bár kétlem. Akiket szeretek, azokat nemcsak óvom magamtól, hanem kapacitálom arra, hogy óvakodjanak másoktól és járjanak rendszeresen szűrésre. Ezzel persze saját magamat veszélyeztetem, mert ha nagyon ugrálok, gyanússá válhatok, de egy szintig nem érdekel, van egy határ, amíg el lehet menni. Baráti beszélgetéseken például én vagyok általában a legtájékozatlanabb HIV-kérdésekben, nyilván ez is a titkolózás egyik eszköze.
De nem szeretnék HIV-prevenciós aktivista lenni, nem érzem magam kiválasztottnak, akinek ezzel kellene foglalkozni csak azért, mert velem megtörtént. Közelebb állna a szívemhez, ha a fertőzöttek segítésén munkálkodhatnék, ez jobban érdekel, de nem azért mert önző vagyok, hanem mert a helyükbe jobban bele tudom képzelni magam, nem is kell hozzá nagy képzelőerő, mert ez a valóság. Egyébként ezen sem munkálkodom. Jelenleg épp túlélni próbálok, és a legkevésbé sem érdekel holmi anyuk véleménye arról, hogy hogyan teszem ezt, amíg a saját normáimnak megfelelően csinálok mindent.

 
At augusztus 11, 2006, Anonymous Névtelen said...

Very pretty design! Keep up the good work. Thanks.
»

 

Megjegyzés küldése

<< Home