beteg voltam,

illetve még mindig nem vagyok teljesen száz.
szerda éjjel belázasodtam, és úgy maradtam tegnap reggelig.
kicsit furcsa volt az egész, mert a láz beállt 38,8-ra és egy tapodtat sem mozdult semerre. péntek este végre elindult - felfelé, elérte a 39-et, bevehettem a lázcsillapítót.
a torkom begyulladt, a nyirokcsomók megnőttek, fájtak (még mindig), és a legrosszabb, hogy nagyjából az ágytól a bejárati ajtóig voltam hitelesítve közlekedésileg, ami tekintve a lilliputi lakást kb 5 méter. nagyon fáj/t/n/ak a lábaim. ilyen még nem volt. éjjel lámpafénynél aludtam (amennyit bírtam), mert a sötét és a fájdalom már sok lett volna együtt. ma végre felküzdöttem magam a galériára, itt van a számítógép. Lacus már mondogatja egy ideje, hogy laptop kéne nekem, az elmúlt napokban komolyan elgondolkodtam rajta... bár, többek között nincsen harang.

az égi szakszervezet viszont kitett magáért, pénteken felhívott Adrienne doktor (from New Castle), hogy itthon van, feljönne. egyúttal meg is vizsgált. szigorúan belenézett a szemembe és megkérdezte, látott-e orvos. mondtam neki, hogy éppen most. azt mondta, hülye és felelőtlen vagyok.
nem vagyok felelőtlen (na jó, egy kicsit igen), de amikor a bejáratig jutok csak el, akkor speciel a László elérhetetlen távolságnak tűnik.

tegnap már ettem. keserű volt a leves, de gyűrtem, mert a következő hét sűrű lesz, össze kell szednem magam. még nem tudom, hogyan jutok be, majd kiderül.
utálok beteg lenni.
Lacus turmixokat készít, banán, körte, méz, tej.
hogyan kéne nagyon gyorsan meggyógyulni?