középső gyerek

vagyok, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
ez csak azért fontos, mert tegnap vettem magamnak egy kabátot.
egészen kicsi korom óta megszoktam, hogy az unokatestvérem vigyázott a ruhájára, azt megkapta a bátyám, ő is vigyázott rá, megkaptam én. én is vigyáztam rá, de már nem kapta meg senki. ez sok éven át így ment, valószínűleg innen jön, hogy a mai napig inkább a túrkálók az én világom. tegnap viszont egy vadonás új, még senki által nem hordott kabátot vettem. egészen furcsa érzés.